BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Számomra nagyon furcsa, hogy a 15 hónapos lányom nem beszél. Mert nem ehhez vagyok szokva  a másik két gyerekem által. Nekik ugyanis elég korán volt már mondanivalójuk.

Ráchelnek nincs. Pedig rengeteget gondolkodik... látom rajta! :) Csak úgy pörögnek a fogaskerekek a fejében, mindent megfigyel, mindenre reagál, mindent megért. De beszélni nem beszél. Tudom, ne legyek telhetetlen... mert azt nem jelenthetem ki, hogy a legkisebb SEMMIT nem mond. Csak írtó kevés szót használ. Pontosan 4-et. Labda, hinta, Babó(ca)...és néhány napja: Apa.

De miért is beszélne, amikor körülötte úgyis mindenki megérti, mit szeretne?

Ráchel ugyanis mutogat!

• Ha szomjas, fogja a poharát, nekem adja, és bőszen int a konyha felé.
• Ha éhes, megy a hűtőhöz.
• Ha elesik és megüti magát, mutatja, hol fáj.
• Ha szopizni szeretne, az ölembe mászik, felhúzza a pólómat és hanyatt vágja magát.
• Ha egy játékot szeretne, odahúz a vödörhöz.
• Ha kakis a pelus, a pelenkázó felé hív.
• Ha menni akar valahová, hozza a csizmáját.
• Ha unja a napot, este elálmosodik, akkor megfogja a kezem, és a fürdőszobába megyünk.

Sorolhatnám még, mert szinte minden helyzetre megvan az a mozdulatsor, amivel kifejezheti magát. Igazi kis pantomim-művésznő! :)

Nem indult valami jól az új évünk. Bár ha belegondolok, már az átmenet sem volt zökkenőmentes.

Karácsony után mindkét lánykám lerobbant. Orrfolyás - mit folyás...ömlés- és tüdőbetegeket meghazudtoló, szűnni nem akaró köhögés. Antibiotikum-kúra. Aztán amilyen hirtelen jött,  jó két hét múlva ment is a baci (vagy vírus:)).

Nem egészen 48 óra tünetmentesség után újabb csapás. Bár most csak Ráchelt támadták a mikroszkópikus lények. Masszív hasmenés. Újra doki. A doktornő szerint valószínűleg szépen sorban az egész család kidől majd. Ezt kop-kop, eddig megúsztuk. Ráchel ismét jól van. Két napja.

Holnap orvos. Esedékes a 15 hónapos oltás. És már most borítékolható az éjszakai láz. A hűtőbe bekészítve a lázcsillapító.

És ha jól számolom, van 10 napom. Az újabb magas lázig. A 15 hónapos oltás "kedves" következményeként...

Hát megint eltelt egy év. A gyerekek öregszenek, én meg fiatalodok hozzájuk :)

2011-ben is sok minden történt velünk, voltak jó és rossz napjaink, volt öröm, volt bánat... mondhatni: semmi extra :) Pedig dehogynem! Jó volt nap mint nap látni, ahogy egyre jobban okosodnak, ügyesednek a gyermekeim.

A következő évre sem kívánok mást, minthogy boldogan, békésen, betegségek nélkül teljenek a napjaink.

Azaz mégis kívánnék valamit: 2012-ben szeretnék végre átaludni néhány éjszakát!

Karácsonykor történt ez is. Ajándékot kaptam a lányaimtól, mégpedig hatalmasat! :) De ez az ajándék olyan, hogy nem lehetett ám egy lapon említeni a karácsonyi történésekkel! :)

Rebeka épp a karácsony 3 napját választotta arra, hogy elhagyjuk a pelust! Így, akárcsak Domi annak idején, ő is egyik napról a másikra lett szobatiszta. Gyönyörűen szól, ha jön a szükség, mehetünk bárhová, pelus már nem kell. Éjszakára azért Kicsilány kéri a csomagolást... de az már csak dísznek van!

Ráchel szintén karácsony napjain lepett meg... Mindkét napon reggel negyed9-ig aludt a család! (oké, éjszaka azért fent voltunk egy párszor, ez igaz... de mit számít ez az évek óta tartó hajnali kelés után???) Az már más kérdés, hogy azóta visszatértünk a sima hétköznapokhoz :) Kelünk 7 óra előtt. Jó esetben. Rosszabb esetben még korábban...

Én viszont nem szólhatok semmit. :) Nem maradtam ajándék nélkül....

Visszatérve a csendes kis hétköznapokhoz, van idő lejegyezni az idei karácsony történéseit. :) Bár ha belegondolok, semmi extra dolog nem történt :) Bejött a papírforma: vitákkal tarkított fenyőfa-öltöztetés, sok finom étel kipukkadásig, sok-sok szép ajándék (amiből is persze Rebekának a Domié kellett, Dominak a Rebekáé, Ráchel pedig elvette mindenkiét), rokonlátogatások kifulladásig, unásig ismételt tévéműsorok...

A karácsonyi előkészületek is szokás szerint zajlottak: rohangálás a megfelelő meglepiért, mézeskalács-sütés a gyerekekkel... és kellő fegyelmezés: "ha rossz leszel, nem hoz a Jézuska semmit"...

24.-én délelőtt közös erővel pakoltunk a gyerekekkel... én össze, ők meg szét. Aztán szaloncukrot kötöztünk... én kötöttem, ők ették. Nálunk az a szokás, hogy a fát is együtt öltöztetjük... ez most csak rám várt, mert a lányok elaludtak, a fiúk pedig kevésnek ítélték az itthon lévő piros díszek mennyiségét, (idén ugyanis csak pirosat akartunk feltenni) és elindultak az utolsó előtti pillanatban venni még.

A nap első fénypontja az volt, amikor Rebeka és Ráchel meglátta a feldíszített fát... tágra nyílt szemekkel álldogáltak előtte, és felváltva mondogatták, hogy "óóóóóóóóóóóóó", meg "tyűűűűűűűűű" :)

Délután Katáékhoz voltunk hivatalosak, az első kötelező vacsorára és ajándékbontásra...

De Domikám csak arra várt, hogy otthon legyünk, hisz az "igazi" ajándék mégiscsak a mi karácsonyfánk alatt lehet...

Így a nap fő fénypontja akkor jött el, amikor hazaérve a csillogó-villogó karácsonyfa alatt találtuk az ajándékokat.

25.-én Józsa mamánál voltunk...és természetesen ott is volt a fa alatt ajándék, és sok finom falat az asztalon...

Mit is mondjak? Mindenki megkapta, amire vágyott... Ismét van sok játék, volt pihenés, sikerült egy kis plussz súlyt is magunkra szedni... igazi karácsony volt a javából!