RSS hírcsatorna
Egy jó ideje nem írtam már...
És nem azért, mert nem történik semmi velünk, csak egyszerűen nincs idő a bejegyzésekhez. Pedig voltunk családilag kutya betegek, túl vagyunk Rebeka 3 éves státuszán és Ráchel is megkapta a 18 hónapos korban esedékes oltását.
Telnek a napok, lányaim ügyesednek, okosodnak.
Rebeka egyre jobban próbálgatja a határait, sokat felesel, szófogadatlan és rettenetesen hisztis. Dacol ám rendesen... mindennel és mindenkivel. És újabban enni sem nagyon akar...
Ráchel pedig utánozza a nagytesóit, egyre többet beszél, egyre ügyesebben eszik önállóan. Ő nagyon akaratos, és időnként nagyon agresszív is, főleg Rebekával. Ezt remélem ki fogja nőni... Közel 3 hete, hogy nem szopizik már, de éjszaka még mindig többször ébred és igényli a közelségemet. Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb lesz néhány átaludt éjszakám. Már nem is emlékszem, milyen az...
Rengeteget sétálunk, játszunk, sokat vagyunk levegőn. Betört a nyár...
És eljött a május 1. is. Ragyogó napsütéssel. Így hát mi is elindultunk egy családi programra. Úgy gondoltuk, bárhová megyünk, úgyis tömeg lesz mindenhol...
Végül Poroszlón kötöttünk ki, ahol most nyílt meg egy ökocentrum. Volt ott minden... játszótér, kiállítások, akvárium a Tisza élővilágának bemutatására, csónakkirándulási lehetőség... Igazi, tartalmas családi programot lehet ott találni.
Három gyerekkel nem tudtunk mindent kipróbálni... de így is szép napunk volt!
"Jó" szokásomhoz híven, megint elfelejtettem feltölteni a fényképezőgépet... így csak pár kép készült...






Hát igen. Lezárult egy újabb fejezet a családunkban íródott Gyermeknevelési Nagykönyvben. És ezt a fejezetet is az Élet írta...
Egy ideje már érlelődött bennem a gondolat, hogy lassan el kellene válnunk egymástól a Legkisebbel. A 4 éve tartó folyamatos terhesség-szoptatás kissé lefárasztott már. Mégsem tettem semmit, mert amióta anya vagyok, azt vallom, hogy az anyatej a legjobb dolog, amit adhatok a gyermekeimnek. Amíg van, amíg a gyermekem igényli...
Aztán jött most egy betegség. Egy betegség, ami az egész családot leteperte. Nekem nem volt erőm a szoptatáshoz, Ráchelnek nem volt ereje a szopihoz... 3 nap. És a Cseppcsaj már nem kéri többet...
Fura érzés...
Olyan... üresség...
Egy soha vissza nem térő fejezet zárult le.
Az összebújás viszont tart. Remélem még sokáig!!!!
Hiszen olyan hamar elmúlik ez az időszak. A gyerekek felnőnek. Leválnak. Visszavonhatatlanul.

Rebeka a 3. szülinapját háromszor ünnepelte meg. :) Egyszer velünk, egyszer mamáékkal, egszer pedig a keresztszüleivel. És mindhárom ünnepléshez külön torta is dukált...
Most mondja azt valaki, hogy nem jó nálunk gyereknek lenni! :)))










Nagyon boldog születésnapot, Kicsilány!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma reggel 7 óra 35 perckor nagylányom betöltötte a 3. életévét! :) Ennek örömére, már korán reggel összeveszett a család összes többi tagjával.... mert hogy "rosszul keltem, anya" :)
Olyan régen csináltam már összesítést... lássuk, mit tud az én Rebekám:
Szociális érettség
Kognitív fejlődés
Hallás- és beszédfejlődés
Mozgás
Rebeka összességében tud tehát mindent, amit egy ekkora nagylánynak tudnia kell! Emellett iszonyatosan hisztis, akaratos, makacs teremtés... tiszta anyja! :)))
Képekkel, súly- és magasság adatokkal jövök, ha lesznek!
Mától fogva mindhárom gyermekem tagja a naaaaagy közoktatási/nevelési rendszernek. :) Rebekával ugyanis beiratkoztunk az óvodába! Ráchel már két héttel ezelőtt túlesett a bölcsis beiratkozáson.
A kiválasztott óvodában viszont ma volt a beiratkozás. Én roppant módon nagy eseménynek éreztem a dolgot... a lányom azonban nem. Szerintem útban az ovi felé tuti azon gondolkozott, hogy az anyja miért ennyire izgatott... :D
Szóval mentünk az óvodavezetőhöz, kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd szétnéztünk... Rebekának csupán a kisméretű wc nyerte el a tetszését... de nem baj.
Van még időnk szokni a gondolathoz.... mindnyájunknak!

Gyermekeimről, családomról, gondolataimról, érzéseimről...